Nőírók és írónők
Irodalmi és női szerepek a Nyugatban
Nagy érdeklődés kisérte Borgos Anna-Szilágyi Judit tanulmánya prezentációját a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A szerzők célja a múlt század legmeghatározóbb irodalmi folyóirata, a Nyugat és a női szerzői kapcsolatának bemutatása. A Nyugat 100. évfordulója kapcsán viszonylag kevés szó esett azokról az írónőkről, akik e rangos folyóiratban publikáltak.
A kötet 10 női portrét mutat be, akiknek írásai a legtöbbször jelentek meg Osvát és Ignostus szerkesztésében. Amilyen meghatározó volt a Nyugat számára Osvát irodalmi tájékozottsága, ítélete, olyan fontos volt Ignotus társadalmi és politikai kérdésekben való jártassága, haladó szemlélete.
Ady lelkesen rokonszenvezett a feminizmus eszméjével.
Így nyertek tért a nők, egyre nagyobb számban, mintegy harminc év alatt komoly írókká fejlődve. Érdekes közös vonásuk műfaji vonatkozásban, hogy nem írtak drámát.
Nyugat viszonylag sok és sokféle női szerzőt közölt. E tény mögött a folyóirat nagy esztétikai önmítoszán túl ("csak az írás minősége számít") a korszak egyik legaktuálisabb kérdésére reagáló szerkesztői koncepció éppúgy felfedezhető, mint a személyes motivációk.
A tanulmányok a Nyugat által legértékesebbnek tartott nőírók történetét tárják fel. Vannak köztük ismert és kanonizált írók (Kaffka Margit, Lesznai Anna, Török Sophie), talán ismerősen csengő nevek (Bohuniczky Szefi, Kádár Erzsébet, Kosáryné Réz Lola, Lányi Sarolta), de mára egészen elfeledett szerzők is (Gyulai Márta, Kovács Mária, Reichard Piroska).
A kötet zárófejezte részletes áttekintést ad a Nyugatban publikáló negyven másik írónő tevékenységéről, életrajzuk, műveik jegyzéke feltüntetésével.
Borgos Anna, Szilágyi Judit:
Nőírók és írónők – Irodalmi és női szerepek a Nyugatban
