Elhivatottak
Magyar képzőművésznők a 20. század első felében Magyar Nemzeti Galéria.
A kiállítás a 20. század első felének magyar női alkotóinak műveiből mutat be válogatást, a tárlaton 60 női alkotó több mint 130 alkotását kronologikus, egyúttal tematikus rendezésben ismerheti meg a közönség.
A nevesebb alkotók – Anna Margit, Dénes Valéria, Ferenczy Noémi, Gedő Ilka, Gráber Margit, Korb Erzsébet, Kövesházi Kalmár Elza, Lesznai Anna, Schaár Erzsébet, Szántó Piroska és Vajda Júlia – mellett számos kevésbé ismert művész (például az Új Nyolcak művészcsoport) alkotásait is felvonultatja a tárlat. A kiállításon a művészi kiteljesedést külföldön kereső, de napjainkra már nemzetközi hírű alkotók – Beöthy-Steiner Anna, Gross-Bettelheim Jolán, Anton Prinner és Reigl Judit – művei is láthatók.
Az elmúlt években egyre jelentősebb figyelem irányul Magyarországon a női életművekre, de nagyszabású, sok szempontot körbejáró válogatást első alkalommal mutat be hazai múzeum.
A 19. század végén a művészeti világ alapvetően arra a meggyőződésre épült, hogy művész csak férfi lehet, a művésznő pedig legfeljebb műkedvelő. Ennek a szemléletnek a megváltozásához – amelyet korabeli, tudományosnak tűnő érvekkel is igyekeztek alátámasztani – az előítéletek felszámolására, az intézményi korlátok lebontására és a társadalmi szerepek átalakítására volt szükség, amely komoly kihívást jelentett. A 19–20. század fordulóján már Magyarországon is több, jól képzett női képzőművész alkotott, akik a művészeti élet különféle színterein – művésztelepeken, kiállításokon és művészcsoportokban – tűntek fel. A művészeti élet irányításába még sokáig nem volt beleszólásuk, tartotta magát az a nézet, amely a művészetet a férfi géniuszhoz kapcsolta, de a változás elindult: a következő évtizedekben a női alkotók egyre határozottabban kértek maguknak teret.
Éber Anna: Önarckép, 1929 körül, Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Bartoniek Anna: Önarckép, 1931, Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria és Basch Edit: Amrita Sher-Gil, 1930 körül, magántulajdon
A kiállítás központi gondolata a szimbolikus és valós térfoglalások bemutatása: a nők kilépése az otthon világából a nyilvánosságba, az eredetileg nem nekik fenntartott nagy műfajok, technikák meghódítása, a művészi identitásuk kifejezése. Az 1900 és 1950 között készült alkotások témáinak jelentős részénél – enteriőr, akt, portré, anya gyermekkel, nagyváros − markánsan megmutatkoznak a női alkotók eredeti, a férfiakétól eltérő nézőpontjai.
A kiállításon olyan, már ismert alkotók művei szerepelnek, mint Anna Margit, Dénes Valéria, Ferenczy Noémi, Forgács-Hann Erzsébet, Gedő Ilka, Gross-Bettelheim Jolán, Járitz Józsa, Korb Erzsébet, Lesznai Anna, Mattioni Eszter, Anton Prinner, Reigl Judit, Schaár Erzsébet, Sztehlo Lili, Szántó Piroska, Vajda Júlia és Vaszkó Erzsébet. A tárlat ugyanakkor nem csupán a jól ismert életművekre kívánja felhívni a figyelmet, hanem fontos célja, hogy olyan, mára részben vagy teljesen feledésbe merült alkotókat is visszaemeljen a művészettörténeti kánonba, akiket saját koruk számontartott, munkásságuk később mégis háttérbe szorult, mint Baranyai Ilona, Bacher Rózsi, Barta Mária, Endresz Alice, Földes Lenke, Kampis Margit, Kalivoda Kata, Kiss Vilma, Kósa Mária, Lóránt Erzsébet és Zemplényi Magda életműve.
A kiállítás a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében valósul meg.
Kurátorok: Dr. Kopócsy Anna, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet Tanszékének oktatója és Drienyovszki Zsófia, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria művészettörténész munkatársa.
A múzeum elkötelezett az esélyegyenlőség mellett, ennek jegyében a kiállításhoz Könnyen Érthető Kommunikációval (KÉK) készült kiállításvezető is elérhető. Az egyszerű nyelvezettel és átlátható felépítéssel készült akadálymentes vezető közérthető és áttekinthető formában segíti a kiállítás befogadását.
A vezető ingyenesen elérhető a pénztárban és az információs pultban.
