A Kreml mágusa
Putyin Raszputyinja, politikai triller
Olivier Assayas legújabb rendezése, A Kreml mágusa című politikai thriller egy kitalált karakteren keresztül mutatja be a Szovjetunió utolsó éveit, az Orosz Föderáció viharos kezdetét és a fiatal Vlagyimir Putyin hatalomra kerülését.
|
|
|
|
|
Putyin Raszputyinja, ahogy hangzatosan nevezik azonban korántsem egy fiktív regényhös. Vlagyiszlav Szurkov, a csecsen származású apától és orosz anyától származó fiatatalember a valóságban komoly szerepet játszott a Szovjetunió bukását követő új rendszer megalapozásában és eszmei karaktere kialakításában.
A film alkotói a könyvben megjelenített fiatalembert vetítik elénk, aki a huszas éveit a Jelcin korszakban éli meg, abban az időben amikor a fiatalság egy új, demokratikus rend eljövetelében reménykedik és a művészet szabadságát ünnepli. A filmbéli Baranov is a ebben a világban keresi a megvalósulás útját. Jelcin korszaka azonban egyre inkább a kaotikus állapotok felé sodródik, amikor már vagy öt miniszterelnök váltja egymást hivatalában. A kor egyik erős embere, mint a poltitkus, oligarcha, a központi TV nagyhatalmú irányítója Berezovszkíj új jelöltet talál, egy jelentéktelennek ítélt egykori KGB-s tisztet, akit kellően irányíthatónak ítél magas beosztásában..
Kettesben kérik fel Szurkovval a miniszterelnöki poszt elfoglalására a jószerint ismeretlen ffgurát, Putyint. A jelölt azonban feltételeket szab, nevezetesen, hogy csupán Szurkovval az oldalán hajlandó elfoglalni a felkínált poziciót.
Így került a hatalom felsőbb régiójába a film főszereplője, aki nem csupán egyszerű tanácsadó, hanem egy új hatalmi struktura megalkotója is. Putyin ideolgusaként hirdeti meg az " irányított demokrácia" fogalmát, /melyet később inkább a "szuverén demokrácia" elnevezéssel helyettesített/
Vlagyiszláv Szurkov, akit az amerikai Foreign Policy magazin a világ száz legbefolyásosabb gondolkodója közé sorolt, 2008 májusa és 2011 decembere között az orosz elnöki apparátus belpolitikáért felelős helyettes vezetője volt.
Az a meghatározó szerep, melyet a putyini rendszer kiépítésében játszott, azonban a filmben nem válik plasztikussá. Utalások történnek belháborüs eseményekről, fondorlatos manipulációkról, de korántsem a rendszer átalakítását kísérő félelmetes eseményekről, merényletekről, az ellenzék elhallgatattásáról, megsemmisitéséről, a totális hatalom kiépítéséről.
A regény nyomvonalán az alkotók végül egy visszavonult, az orosz klasszikusokat felvonultató könyveinek és kislánya nevelésének éló, a világtól visszavonult férfit mutatnak be. A fikció főszereplőjét, akit végül utoléri a sorsa, likvidálják.
A valódi Szurkov azoiban még olykor nyilatkozik a sajtónak, kifejtve nézeteit a liberális demokrácia korszakának hanyatlásáról és a putyini rendszer példáján szerveződő társadalmi-politikai tendenciák világszerte erősődő hatásáról.
A kitünő színészi alakításokat felvonultató film azonban nem ad választ ennek a tehetséges, intelligens, művészetek iránt érdeklődő, orosz klsszikuson nevelkedő fiatalember tevékenységének motivációiról. Már az sem világos, hogy miként keveredett a Putyint felkérő delegációba, s nem tisztázódtak valós politikai inditékai sem. Talán a mai Raszutyin pályaívéről is készül majd egyszer egy izgalmas filmalkotás.

